„2007.
október 21-én délután négy körül alapjában renget meg a világ..... „kedvenc újságcikkem bevezető része hűen
tükrözi a valóságot.
Szerintem velem
együtt minden Kimi rajongó hit abban, hogy ezen a napon tényleg egy csoda történik,
de elég erős volt mindenki, hogy legyőzze a kételyeket és teljes mértékben
bízzon a finn sikerében. Azon az estén minden fanatikus és talán olyanok is
leültek a televízió képernyője elé, akiket nem érdekel az év más részében ez a
sport. Aznap feszültség lengte körül a sportágat, feszült mérnökök, tervezők,
rajongók és persze a pilóták, egy személy közülük azonban ezen a napon is különbözött.
Egy tehetséges finn pilóta, aki alig pár napja ünnepelte 29. születésnapját, az
esélytelenek nyugalmával készült erre a versenyre.
Talán aznap
pont ez volt a nyerő, Ő nem vállalta túl magát, tudta mennyit bír el és hol
vannak meghúzva a határai. Míg legnagyobb ellenfelei hibáztak, nem bírták el a
rájuk irányuló figyelmet és a vele járó feszültséget. Hibák, melyek aznap
valakinek fájdalmas kudarchoz vezettek, míg egy másik személy számára egy
régóta dédelgetett álom beteljesülését hozta.
Élénken él
emlékezetemben az a nap, mely a rajongók és Kimi számára ma már piros betűs
ünnep. Ott térdeltem a szőnyegen összekulcsolt kezekkel és azért imádkoztam,
hogy a 4-5 helyért versenyző két pilóta
ne lökje ki egymást, és hogy ezen a versenyen elsőként leintve hosszú-hosszú
küzdelmes évek után a F1 egyik legtehetségesebb pilótájának kikiáltott Kimi
Räikkönen VILÁGBAJNOK legyen.
Nem
tudom miért, de aznap meghallgatásra talált szurkolók ezreinek imája. Egy csoda és hatalmas
szerencse kísérte útján aznap a finn pilótát. …..”aki aznap elmosolyodott, sőt - meg nem erősített –hírek szerint valaki
még egy könnycseppet is látott a szemében. De ezt igazából már senki nem hitte
el. Pedig aznap minden oka meglett volna rá.”Ám Kimi a tőle megszokott
visszafogott örömködéssel vette tudomásul, hogy Ő 2007 Világbajnoka, vagy talán még Ő sem hitte el, hogy a lehetetlen
abban a percben már igen is valósággá vált. A dobogón pedig már egy felszabadult
ember állt, mert megcsinálta.
Visszagondolva
még mindig hihetetlenek tűnik az a nap, talán még ma sem igazán tudom elhinni, hogy
sikerült. Mindössze 23 együléses autóverseny után, úgymond nevető harmadikként
jött ki Hamilton és Alonso ádáz már-már sportszerűség határát súroló
csatájából. A szezont végigkísérő botrányok után talán a sor igazságot
szolgáltatott, és egy olyan pilótát segített a győzelemhez, aki minden
elismerést megérdemel, és aki ha sírból is, de visszahozta Győzelmet.
Kételyek, s
megannyi kérdés áll még ma is megválaszolatlanul, de egyvalami biztos a világbajnoki címet
senki sem veheti el Kimitől.
