Analysis: Australia

2014.március 16.

Az ismeretlenbe való utazás vette kezdetét az Ausztrál Nagydíjjal. Mindenki hatalmas izgalommal várta a szezonkezdést. Talán most még nagyobb volt a feszültség ugyanis a rengeteg változás meghatározta az idénykezdést. Sok mindenre számíthatunk, de talán a futam végeredményét figyelmembe véve talán mégsem erre.

A F1 rajongók úgy ültek le ezen a hétvégén a televízió képernyője elé, hogy egy teljesen ismeretlen közeggel kell szembe nézniük. Szeretjük vagy nem? Mindenki döntse el saját maga. Lehet egyes elemeket kedvelni, de talán a jelenlegi állás szerint inkább a változások hátrányait emelhetjük ki. Tavaly a gumispórolástól volt hangos a Forma 1, de idén is akad mit kritizálnunk. Az üzemanyag spórolás talán még az előzőnél is rosszabb. Viszont kifejezetten érdekes élményt nyújtott a behallatszó gumicsikorgás. Meg kell azzal elégednünk, hogy talán míg a Forma 1 nem ér el Európáig, addig valamelyest egy tesztelési időszakkal kell meg barátkoznunk. A csapatok és a pilótáknak is sokat kell még tanulni, de én csak reménykedem, hogy pár futam és egy igazán izgalmas idényt láthatunk.

Izgatottan keltem a hajnali órákban, de miért is? A nagy semmiért? Jó ez egy kicsit erős túlzás, de csalódott vagyok ebben nincs mit szépíteni. A rajtot követő körökben volt még néhány izgalmas megmozdulás, de utána mintha elhalt volna valami. A versenyzők többsége beállt egy köröztetős tempóra, az élen Nico Rosberg elhúzott, pár pilóta megmozdulásán kívül nem kapkodhattam a fejem ide- oda. Nagyon régen nem tapasztalhattuk, hogy többen ott ragadnak a rajtrácson. Arról nem is beszélve, hogy öt pilóta esett ki műszaki hiba miatt, köztük a címvédő Sebastian Vettel és a pole pozícióból induló Lewis Hamilton is.

A futam győztese számomra Kevin Magnussen. Nehéz volt választani, hiszen Valteri Bottas és Daniel Ricciardo is kiválóan teljesített és megmutatta milyen jó pilóta is. Mégis összességében Magnussen élete elő versenyén nyújtott teljesítménye, nálam mindenkit felülmúlt. Versenyzői rátermettség és személyisége is megér néhány szót. Sokan nagyon nagy reményeket fűztek a dán fiatal pilótához, és ő ahelyett, hogy összeroppant volna a teher alatt, hozta a kötelezőt. Nem ijedt meg attól, hogy harcolnia kell. Az apró megingását a rajtnál, hatalmas lélekjelenléttel korrigálta és ezt követően semmilyen hibát nem ejtett. Akár egy érett versenyző, nyugodtan és kimérten teljesítette az első futamát és azt nem is akárhogyan. Egy biztos egy újabb tehetséget üdvözölhetünk a F1 színes palettáján.

A futam vesztese, ha jól megnézzük, akkor sok embert sorolhatnánk fel a mai nap utána a Ferrari , két versenyzője sem Kimi, sem Fernando nem teljesített úgy, ahogyan azt elvártuk. Kisebb csalódás az olasz istálló teljesítménye. Ott van még a rajtbalesetnél peches Massa, de az egész hétvégén szenvedő Sebastian Vettelt is ide sorolhatjuk. Mégis a legnagyobb vesztes számomra Lewis Hamilton. Hiába a tökéletes gyors kör az időmérőn, hiába egy viszonylag jó rajt, mit sem ér, ha az autó nem képes a teljesítményre. Mindössze nyolc kört tudott megtenni a Mercedes volánja mögött, miközben csapattársa győzelmet kovácsolt a kieséséből. Hol az igazság? Miért van az, hogy egyik autó máshogy teljesít, mint a másik? Ez a technikai sportok varázsa, de mégis szörnyű látni, hogy pár kör elteltével már kiállásra kényszerül egy győzelemre esélyes versenyző.

Remélem a két hét múlva esedékes Malajziában megrendezendő futamon, már egy kicsit több izgalmat láthatunk, és nem kell a futam háromnegyed részét unatkozással tölteni,és mindenek előtt visszakapjuk az igazi  varázsát a sportnak.