A csalódás varázsa

 A csalódást semelyik ember nem kívánja átélni, mert az egyet jelent: KUDARCOT .A csalódás egy hitben, egy személyben. A te általad felállított elvárásoknak valami nem felelt meg, ezáltal te mérhetetlenül kiábrándulsz abból. Nap, mint nap csalódunk, de léteznek helyzetek, amikor az utolsókig bizakodunk, hogy egy változás, majd újra tűzzel tölt meg és minden folytatódik, mint a legelején.

A hétvége volt az utolsó csepp a pohárban. Mindig nyitottan álltam a változás előtt, hiszen tudtam, hogy mindez valami új kezdete, de sajnos most csalódnom kellett. Úgy látom a változás nem, más, mint egy zsákutca. Egy olyan út, amelynek végén nem a cél van, hanem egy tábla, hogy fordulj vissza és indulj neki újra. Úgy gondolom, lehet, ezt kellene tenni, mert, akkor talán visszakaphatnánk azt a F1-et, amit annyira szeretünk.

Ültem a hétvégén a televízió előtt és egy régen nem érzett érzés kerített hatalmában. SZÉGYEN, hogy le kell írnom ezt a szót, de unatkoztam, sőt már késztetést éreztem arra, hogy felálljak és otthagyjam az egészet. Gyalázat, amit a rajongókkal művelnek. Nem azzal van a bajom, hogy a Mercedes az elmúlt versenyek alatt kibérelte az első két sort, de azért, hogy a hátsó régiókban sem történik, az már számomra is frusztráló. Nem egy Vettel-érát tudok magam mögött, de soha nem érzetem még, hogy halálosan unalmassá vált az egész. A jelenlegi helyzet kezd katasztrófává alakulni. 10 éve követtem figyelemmel az eseményeket, de talán soha sem éreztem még, hogy kezdi elveszíteni a varászt ez a sport. Eltelt 5 futam és bizony egyetlen egyről mondhatom el, hogy izgalmas is volt és ennek semmi köze ahhoz, hogy az adott kedvenced, hogyan teljesít.

Ne mondja nekem senki, hogy Barcelona valamelyest is izgalmas volt. Lehet, hogy az utolsó körök még hordoztak némi izgalmat, de sajnos én addigra bele fáradtam. Ott ülök, két óra hosszát a TV készülék előtt és körről köre várom, hogy történjen végre valami, de ebbe is bele lehet unni egy idő után. KIBORÍT a helyzet, mert hol vannak a rituálékká váló hétvégék, amikor csak arra vártam, hogy végre felbúgjanak a motorok. Lassan arra a szintre jutok, hogy felesleges bekapcsolnom a közvetítést.

Nem hiszem el, hogy a nagy csapatok képtelenek lépni és legalább valamelyest felzárkózni, ha még nem is a Mercedessel, de egymással vívjanak csatákat. Őszintén visszasírom én a Pirelli mizériákat, mivel több izgalmat vitt a futamokban, mint az a jelenlegi keszekuszaság.

Minden futam le szoktam ülni és begépelgetem szépen a kis futam értékelőmet, de a hétvége után még ez sem vonzott, sőt egyenesen irtóztam attól, hogy megint leírjam, milyen siralmas versenyen vagyunk túl és megint a Mercedes győzedelmeskedett, ahol egyre kiélezettebb a helyzet és próbáljam meg keresni a futam legjobbját és legrosszabbját. Nem abból állok ki, hogy mindig Hamiltonnak és Maldonadonak adogassam a címeket. Izgalmakat várok, amiről boldogan írok, akár a futamtól keltett adrenalin alatt, de sajnos már ehhez sincs kedven, sőt erőm se nagyon.

 Sokat vártam az ide szezontól, de az eddigiek alapján mindez egy hatalmas csalódás. A szezon előtt még azon siránkoztunk, milyen szörnyű a kinézet és a hang, bárcsak most is ez lenne a legnagyobb problémánk. Itt jut eszembe a Mercedes ma által használt hangerősítőjük, ami nem más, mint nevetségesek, inkább maradjanak, olyanok amilyenek.

REMÉNYKEDEK, abban, hogy az itt leírtak szavak fölöslegesek és csak elhamarkodtam a dolgot. Hinni akarok abban, hogy hamarosan visszakapom az igazi F1-et és újra úgy ülhetek le megnézni egy versenyt, hogy az elejétől a végéig végigizgulom és magával ragad a VARÁZS, amibe anno beleszerettem.