Visszakapott hit

Hosszú idők óta hordozom magamban a különböző érzéseket, de most kikívánkozik belőlem. Egyszerűen képtelen vagyok továbbra is magamban tartani. Úgy érzem, hogy újra élek. Visszakaptam egy nagyon fontos részét az életemnek. Lehetséges, hogy furának és talán értelmetlennek fognak tűnni a következő gondolatok, de ha már megfogalmazódtak bennem, most le is szeretném őket írni. 

2005 óta, ha pontosítani akarunk május 25-én indult útjára az életem egy új szakasza. Megismerhettem egy kivételes tehetségű pilótát, akitől az évek során sok mindent kaptam. Két év múlva, amikor Kimi a Ferrari színeibe debütált minden tökéletesnek tűnt. Kedvenc pilótám, a kedvenc csapatom. Soha rosszabbat nem kívánhattam. Minden szép és tökéletes volt. Az életem ekkor vált teljessé. A Forma 1 és Kimi pótolta mindazt, ami hiányzott belőlem, ez a sport volt a mentsváram a támadások ellen, még akkor is, ha a sport iránti rajongásommal még nagyobb ellenségeskedésre leltem. Mégis úgy éreztem én vagyok a legboldogabb a világon, hisz teljesnek érezhettem magam. Ez olyan volt, mint valakinek egy hobbi. Az én rituálém a F1 lett. A programjaimat mindig úgy alakítottam, hogy ne ütközzön egyetlen futammal sem. Ez volt az én nagy versenyem. Nem volt könnyű kiharcolni a helyemet a családban sem. Emlékszem az első futamokra, amit a konyhában száműzve egy széken kucorogva kellett végignéznem. De SOHA nem bántam.

A hónapok teltek, a szezon zajlott. Én hittem, hittem a végső csodában. Hittem abban, hogy az utolsó futamon csoda történhet. A lehetetlenből valóság lett. A TV képernyője előtt térdre rogyva imádkoztam, hogy a kockás zászló meglengetésével legyen vége és Ő nyerjen. SIKERÜLT, beteljesült minden vágyam, a fellegekben jártam. Hosszú küzdelmes évekkel a háta mögött teljesítette gyermekkori legnagyobb vágyát. VILÁGBAJNOK LETT.

Az elkövetkező évek nem a legsikeresebbek voltak Kimi számára, de én kitartottam mellette, hiszen ő volt a kedvencem. Mindig mosolyt csalt az arcomra nyilatkozataival és különleges személyiségével. Már akkor tudtam Ő más, mint a többi pilóta. A számtalan támadás ellenére én érzetem, hogy Ő milyen is. Én nem csak a felszín és az újságban olvasott hírek alapján ítéltem meg. Ismertem Őt, mint egy igazi RAJONGÓ. Számomra a F1 és Kimi neve eggyé vált.

A sorsfordító pillanatot soha nem felejtem el. Ültem egy órán és éreztem, hogy rezeg a mobilom. Megnyitottam az SMS-t. Bár nem tettem volna. Ültem és olvastam nekem címzett üzenetet: KIMI VISSZAVONUL. Csak meredtem a semmibe és nem hittem a szavaknak. Nem teheti, nem mehet el. A veszteség nagyobb volt, mint gondoltam. A legrosszabbkor történt minden, egy csalódás kellős közepén, ami annak köszönhettem, hogy naivan hittem a lehetetlenbe. Minden összecsapott akkor a fejem fölött. Elvesztettem a kedvenc pilótámat és csalódtam a kedvelt csapatomban. Az élet kegyetlen körforgásába kerültem. Üresnek és hitevesztettnek éreztem magam.

A következő két évben a F1 továbbra is az életem részét képezte, ugyanúgy megnéztem minden futamot, de valami hiányzott. Egy érzés. Kerestem-e Kimi utódját? A válaszom határozott nem. Ő pótolhatatlan. Azonban már régebben felfigyeltem Sebastian Vettelre. Hiába szeretem, tisztelem és elismerem a kicsi németet, nem volt képes ugyanazokat az érzéseket kelteni bennem. Egy fantasztikus pilótáról és egy különleges személyről van szó, de valami icipicike hiányzott,ahhoz hogy megragadjon és magával rántson.

Minden álmom és vágyam volt látni Kimit a Hungaroringen élőben, 2009-ben hiába készültem nem sikerült megvalósítanom, akkor még abban a hitben éltem jövőre még megnézhetem őt, de a visszavonulása után ez már lehetetlenség. Abban a pillanatban úgy éreztem nagy hibát követtem el a kihagyott lehetőséggel.

2011 novemberében azonban csoda történt. VISSZATÉR olvastam a legfrissebb híreket. Kimondhatatlanul boldog voltam. Úgy éreztem ott, abban a pillanatban én is visszatértem. Újra a régi lettem, hiszen visszakaptam a sorstól az életem egy hiányzó részét. A F1 ismét egy mentsvár lett számomra. Abban az esetben, ha valaki ezt beteges rajongásnak titulálná. Ki kell jelentenem, nem és még egyszer nem Kimi iránti érzelmeim ilyen mélyek. A valós ok, azaz érzés, amelyet az ő személyisége nyújt számomra. A F1-ben minden rajongó félember addig, míg meg nem találja kedvencét, azt a személyt, akivel teljessé válik. Én már megtaláltam. Egyszer elveszítettem már ŐT, de most egy újabb lehetőséget nyújtott számomra a sors.

Kaptam egy második esélyt. S minden erőmmel azon vagyok, hogy a leghasznosabban használjam ki. 2012, június utolsó hétvégéjén ott voltam és láthattam minkét ér fel a dobogóra. Hallhattam a hatalmas üdvrivalgást, amikor elsőnek pályára hajtott, gazdagabb lehettem egy katartikus élménnyel. Most  az egyszer nem halogattam, megragadtam az esélyt, és a sors kavargó világából győztesként kerültem ki .

Kimi visszatérése egy álom. Fantasztikus teljesítményt nyújtva, számtalan mosolyt csalva az arcomra zárta szezont. S idén is ott lesz az, akiért a rajt pillanatában görcsbe szorul a gyomrom. Ott lesz, azaz ember, akit megtanultam tisztelni. Felnőttebb fejjel már rájöttem a lényének valós oldalára, amit megszerettem 8 éve és még mindig rajongok érte. Ma már jobban értem az általa képviselt ICEMAN stílust. Ha mondhatom számomra Ő egy példaképp, egy olyan személy, aki megtanította,hogy magadnak élj, ne foglalkozz mások rosszindulatával és egy olyan pilóta, akivel számomra teljes a F1. 

Köszönöm, köszönök mindent.

„Ahhoz, hogy a saját életed éld, azt kell tenned, hogy nem foglalkozol azzal, amit mások mondanak rólad.”

Amikor  leírtam ezeket az érzéseket tudtam, hogy akkor fogom megosztani veletek, amikor Kimi győzelmével zárul egy futam. A hajnali időmérő után, nem gondoltam volna,hogy ez ilyen hamar eljön.

Én ezzel a szösszenettel köszönöm meg ezt a győzelmet, mert minden át nem aludt óra megérte azt a percet mikor a Ő a dobogó legfelső fokára állt.