Már
órákkal a rajt előtt egy különleges feszültség leng körül, már akkor azért
imádkozol, hogy ezen a hétvégén is épségben érjen be a kedvenced. Gondolatban
már százszor is lefuttattál különbözőbbnél különbözőbb szituációkat, de valahogy
mindig csak egyet kívánsz. Semmilyen kalamajka és baleset nélkül legyen túl a
futamon a kedvenc pilótád. Amikor pedig elérkezik a megfelelő óra és perc
helyet foglalsz a televízió képernyője előtt, és ahogy minden Forma 1 rajongó
innentől kezdve egy másik dimenzióba kerülsz.
–„Gyerünk sikerülni fog” – „Megcsinálod” –
„Vigyázz magadra”. Mire észbe kapsz a mezőny már el is fordult az első
kanyarba. Te igyekezel, kideríteni mi is a sorrend. Fellélegezni azonban még
ekkor sem tudsz. A következő kanyar újabb meglepetést hozhat, még levegőt venni
sincs időd és egy újabb előzés történt. Két kőkemény óra vár rád, miközben egy
pillanat nyugalmad sincs. Nincs önfeledt öröm mindaddig, míg a kockás zászló
nem jelezi, hogy itt a vége. Ekkor egy kő esik le szívedről, végre fellélegezhetsz.
Itt a VÉGE, innentől szabad vagy.
Hányszor érezem görcsöt a
gyomromban, amikor felvillan a sárga zászló? Hányszor ültem, álltam, térdeltem
(és sorolhatnám tovább) összekulcsolt kezekkel a TV előtt? Hányszor mondogattam
magamban a jól ismert szavakat? Hányszor kaptam szívrohamot egy-egy előzésnél?
Hányszor ugráltam örömömbe vagy éppen dühöngtem egy kudarcánál? Végtelenségig sorolhatnám a listát, de
felesleges. Hiszen velem együtt számtalan rajongó ismeri ezeket a különleges
érzéseket.
Reggel,
délután, esete. Mindegy mikor kerüljön sor a futamra, te mindig megnézed.
Mintha csak egy rendszer lenne, amit hetenként megismételsz. Olyan, mint a számos hétköznapi dolog, amit minden nap elvégzel. Ezek a
dolgok is beépülnek a mindennapokban és életed részévé válnak.
Egy érzés
fogságába kerülsz, amit csak a F1 tud megadni neked. Hiszen a F1-es autók
hangjára kell életre a szíved és a lényed egy része. Számodra a F1-es gépek zeneként duruzsolnak, megmozgatva minden részedet.
Ez a mi valóságunk, ez a mi lényünk. Ez a fanatizmus, ez a
rajongás.
Szia :)
VálaszTörlésAnnyira fantasztikusan írtad le ezt az érzést, hogy nem is tudok nagyon mit hozzászólni...
Már az első sorokban magamra ismertem, minden szó igaz rám és a hideg kirázott ebben a pillanatban (de komolyan!!!) mert egyre inkább tudatosul bennem, hogy jövő héten visszaépül életem egyik szerves része a mindennapokba (eddig készenlétben állt) és ez földöntúli boldogsággal tölt el :))
Nekem már nem elég, hogy F1-es autó hangjára kelek, veszem fel a telefont, sőt hallgatom minden este és már annyira vágyok rá.
Jövő héten végre visszatér a mi szerelmünk :)
Az utolsó két sor nálam mindent visz <3
U.i.: vasárnap 14.45-től egy kis bemelegítő az m1-en, ha még nem hallottad volna :)
Puszi!
Szia :)
TörlésEzzel a résszel az volt a célom, hogy az érzéseket próbáljam leírni. Sokszor egy egy versenyhétvége alatt az érzések csak kavarognak bennem és nehéz őket szavakba is foglalni, de örülök hogy sikerült.
Valószínűleg minden fanatikus magára ismer az első sorok után, mert minket ez köt össze, ezek a fantasztikus érzelmek.
Hidd el én is kimondhatatlanul várom már a jövő hetet. Igen, visszatér a mi nagy szerelmünk :) Csak már lenne hétvége :)
Ui: Nem felejtek el bemelegíteni :D
Puszi