2013. március 9., szombat

Feszültség...


Már órákkal a rajt előtt egy különleges feszültség leng körül, már akkor azért imádkozol, hogy ezen a hétvégén is épségben érjen be a kedvenced. Gondolatban már százszor is lefuttattál különbözőbbnél különbözőbb szituációkat, de valahogy mindig csak egyet kívánsz. Semmilyen kalamajka és baleset nélkül legyen túl a futamon a kedvenc pilótád. Amikor pedig elérkezik a megfelelő óra és perc helyet foglalsz a televízió képernyője előtt, és ahogy minden Forma 1 rajongó innentől kezdve egy másik dimenzióba kerülsz.

A pillanat, amikor várod, hogy valami elkezdődjön. Magadban mondogatod a varázsszavakat:
 –„Gyerünk sikerülni fog” – „Megcsinálod” – „Vigyázz magadra”. Mire észbe kapsz a mezőny már el is fordult az első kanyarba. Te igyekezel, kideríteni mi is a sorrend. Fellélegezni azonban még ekkor sem tudsz. A következő kanyar újabb meglepetést hozhat, még levegőt venni sincs időd és egy újabb előzés történt. Két kőkemény óra vár rád, miközben egy pillanat nyugalmad sincs. Nincs önfeledt öröm mindaddig, míg a kockás zászló nem jelezi, hogy itt a vége. Ekkor egy kő esik le szívedről, végre fellélegezhetsz. Itt a VÉGE, innentől szabad vagy.

Hányszor érezem görcsöt a gyomromban, amikor felvillan a sárga zászló? Hányszor ültem, álltam, térdeltem (és sorolhatnám tovább) összekulcsolt kezekkel a TV előtt? Hányszor mondogattam magamban a jól ismert szavakat? Hányszor kaptam szívrohamot egy-egy előzésnél? Hányszor ugráltam örömömbe vagy éppen dühöngtem egy kudarcánál? Végtelenségig sorolhatnám a listát, de felesleges. Hiszen velem együtt számtalan rajongó ismeri ezeket a különleges érzéseket. 

Reggel, délután, esete. Mindegy mikor kerüljön sor a futamra, te mindig megnézed. Mintha csak egy rendszer lenne, amit hetenként megismételsz. Olyan, mint a számos hétköznapi dolog, amit minden nap elvégzel. Ezek a dolgok is beépülnek a mindennapokban és életed részévé válnak. 
Egy érzés fogságába kerülsz, amit csak a F1 tud megadni neked. Hiszen a F1-es autók hangjára kell életre a szíved és a lényed egy része.  Számodra a F1-es  gépek zeneként duruzsolnak, megmozgatva minden részedet. 
                   
               Ez a mi valóságunk, ez a mi lényünk.                                                                                                                        Ez a fanatizmus, ez a rajongás.

2 megjegyzés :

  1. Szia :)
    Annyira fantasztikusan írtad le ezt az érzést, hogy nem is tudok nagyon mit hozzászólni...
    Már az első sorokban magamra ismertem, minden szó igaz rám és a hideg kirázott ebben a pillanatban (de komolyan!!!) mert egyre inkább tudatosul bennem, hogy jövő héten visszaépül életem egyik szerves része a mindennapokba (eddig készenlétben állt) és ez földöntúli boldogsággal tölt el :))
    Nekem már nem elég, hogy F1-es autó hangjára kelek, veszem fel a telefont, sőt hallgatom minden este és már annyira vágyok rá.
    Jövő héten végre visszatér a mi szerelmünk :)
    Az utolsó két sor nálam mindent visz <3

    U.i.: vasárnap 14.45-től egy kis bemelegítő az m1-en, ha még nem hallottad volna :)
    Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Ezzel a résszel az volt a célom, hogy az érzéseket próbáljam leírni. Sokszor egy egy versenyhétvége alatt az érzések csak kavarognak bennem és nehéz őket szavakba is foglalni, de örülök hogy sikerült.
      Valószínűleg minden fanatikus magára ismer az első sorok után, mert minket ez köt össze, ezek a fantasztikus érzelmek.
      Hidd el én is kimondhatatlanul várom már a jövő hetet. Igen, visszatér a mi nagy szerelmünk :) Csak már lenne hétvége :)

      Ui: Nem felejtek el bemelegíteni :D
      Puszi

      Törlés