Kétes érzelmek

Mindig szeretek megmaradni egy OBJEKTÍV nézőpontban és innen rátekinteni a Forma 1 világára, az évek alatt ugyanis rájöttem, hogy számtalan kapu nyílik meg ezáltal számomra. Szeretek több szemszögből megvizsgálni egy esetet, mert lehet szó, éppen a kedvenc csapatomról vagy pilótámról, de így sem tudom és akarom mindig csak az ő szemszögüket nézni, mert lehet, hogy ők is ugyanolyan hibásak, mint a másik fél.

Előfordulhat, hogy következő sorok nem mindenki számára lesz elfogadható álláspont, de miért ne szemléltethetném a saját perspektívámból? A SZABÁLYOK is arra valók, hogy valaki megszegje őket. Nem de?? 

Amikor 2011 novemberében bejelentették Kimi visszatérését a Lotus-szal. Rajongók támadtak fel a poraikból, porolták le régi rajongó cuccaikat és ültek le újra a televízió képernyői elé, vagy akik kitartottak annak ellenére is a sport mellett, hogy a finn nem részese a mezőnynek, azok egy hatalmas ajándékkal lettek gazdagabb. Nem hazugság, ha azt mondom, újra ÉRTELMÉT láttam, hogy hétvégenként két és félórákat töltsek el a Tv előtt. Újra bennem élt az izgalom, a feszültség és egy jól eső bizsergés, amit a kedvenc pilótám képes kiváltani.

Viszont meglehetősen DEJA VU érzésem van. Hogy miért is? Most szemléltetem kicsit a valóságot.

2007-ben amikor Kimi a Ferrarihoz igazolt, mindenki szerette volna, sőt várta, hogy megtörjön a McLaren-es peches korszak és a finn pilóta végre megkapja az elismerést egy világbajnoki cím formájában. Sikerült neki, már az első évében felért a csúcsra. A FERRARI biztosította a rajongók számára azt az autót, azt a közeget, ami megillette a tehetséges finn pilótát. A jónak is vége szakad egyszer, 2009, sőt ha jól megnézzük, már 2008-ban fordult a kocka és a Ferrari világbajnoka szép lassan került háttérbe. Mindez odáig fajult, hogy 2009-ben idő előtt távozni kényszerült a csapattól, mert érkezett Alonso és a Santander pénze. 

Mindenki fel volt háborodva, gyűlölték és elfordultak a Ferraritól. Tüske volt a rajongók szemében az olasz istálló, Kígyót-békát elmondtak rájuk. Őket okolták Kimi távozásért. Nekem is fájt, hát hogy a fenébe ne, a Ferrari nagyon közel állt a szívemhez, imádtam a csapatot, a munkamorálukat, az elhivatottságukat. Mindezt a Jean Todt érában, viszont amióta Stefano Domenicali átvette az irányítást, a csapat egy másik irányba indult el. Az ezt követő rendszer már kevésbé állt közel hozzám, én nem ebbe az olasz istállóba szerettem bele, mindezt csak tetőzte a Kimi elküldésével járó mizéria.

2011. november érkezett a bombahír a finn Jégember visszatér a Lotus színeiben, a bejelentést mindenki nagy örömmel fogadta, bár a csapat kilétét már kételkedve, hiszen nem igazán mutatott az előző szezonban kimagasló eredményt. Viszont talán mindenki megnyugodott, amikor a teszteken igencsak jól szerepelt az arany-fekete festésű kocsi. Szép lassan a LOTUS csapat nem csak egyre magasabbra küldötte fel magát a Forma 1 berkeiben belül, de a rajongók szívébe is hamar belopta magát. Különleges és nem megszokott stílusukkal, laza szórakoztató munkamorálukkal, egy nagyon is közkedvelt csapattá váltak. Sokan szerették őket, független attól, hogy valójában ki a kedvencük. Talán mondhatom, hogy az összes Kimis rajongó fejet hajtott előttük a finn visszahozásáért. Abu Dhabiban pedig lángolt a szerelem, hiszen a dobogó legfelső fokán ünnepelhettük a visszatérő bajnokot. Tökéletes páros bontakozott ki. Kimi és a Lotus jól kiegészítette egymást.

Azonban minden szerelem végett ér egyszer. Szint egyről a kettőre, fordítottak hátat az enstone-i csapatnak a rajongók. Eszeveszett fejetlenség uralkodott el. Ugyanis a Lotus nem vette jó néven, hogy az egyik legerősebb pilótájuk távozik, mégpedig vissza a Ferrarihoz, ahonnan már egyszer elmenekült a finn, kijelentve, hogy a legrosszabb éveit töltötte ott. Milyen abszurd is. Még mindig csak mosolyogni tudok rajta. Én a végsőkig hittem a Lotusban, próbáltam, egy botlásnak elkönyvelni a kialakult helyzetet, míg a rajongók, már-már támadást indítottak a csapat ellen, és ami még rosszabb a csapat másik pilótáját is célkeresztbe vették is. Viszont a pont, ami minden biztosítékot kivert az ominózus indiai esett. A nem éppen szalonképes rádióbeszélgetés volt az utolsó csepp a pohárban.

Az utána kezdődő spekulációk, Kimi idő előtti távozása, már csak a vicc kategóriába lehet sorolni. A rajongók pedig, hogy is mondjam….igaza volt egyszer egy kommentezőnek, aki azt írta kétszínűek. Akinek nem ige ne vegye magára. Kemény szavak ezek, de egyet kell valamelyest értenem benne. Azok, akik boldogan várják a 2014-es idényt Ferraris színekben, azok igenis kétszínűek. Miért kell vissza kúszni egy olyan csapathoz, aki tett ellene, hogy megutáljuk őket. Még mindig kételkedve fogadom Kimi döntését, de megértem. Ő győztes autót akar, az hogy csak a pénzért megy át. Azért ez erős, soha nem annak a pilótának ismertük meg, aki a pénzért tesz valamit. SZENVEDÉLYE a sport, IMÁD vezetni. Egy különleges személy, aki mögött még mindig sokan állnak.

Furcsa belegondolni, hogy jövőre újra vörös overállt ölt majd fel. Én igazság szerit jobban csíptem az arany fekete színt. Nem tudom, mit hoz a jövő év. Egy biztos sok kétes dologra fény derül, s remélem minden a jó irányba fog elsülni. Nagyon remélem, hogy Kimi helyes döntést hozott, bár a jelenlegi helyzetet tekintve a Lotus lett volna egy biztos befektetés.

Kétes érzések kavarognak bennem. Jó vagy rossz döntés volt visszatérni a Ferrarihoz. Ki a hibás a Lotusnál a kialakult helyzetért? Miért kellett egyáltalán idáig elfajulnia?. Számtalan kérdés kavarog bennem. Egy részének a miértjeit nem értem, míg a másik oldalt teljes mértékben. 

Nem véletlen a cím és az, hogy másodjára ülök le ehhez a szösszenetekhez. Valószínűleg az érzelmek azok amik irányítanak és nem tudom eldönteni a fent említett kérdéseket. Nézem az összefoglaló videókat Kimi Lotusos pályafutásáról, fantasztikus érzések, emlékek elevenednek fel. Majd jön egy újabb kép és a Ferrarira váltunk, ahol a finn bajnok lett. Melyik?? Melyik a helyes döntés? Őszintén félek, de izgalmakkal várom a következő évet. Nehéz megmondani mi vár 2014-ben, de úgy érzem számomra az elmúlt két év legszebb pillanatai örökre megmaradnak. 

Nem utolsó sorban ki kell jelentenem, továbbra is egy pilóta az örök kedvenc számomra, bárhova menjen, bárhol versenyezzen, én követni fogom, de nem állok be az „AKTUÁLISAN EZÉRT A CSAPATÉRT VAGYOKODA” sorba.