2013. augusztus 24., szombat

Mérföldkő



 Egy év nagy idő, minden tekintetben. Hosszúnak tűnik kimondva, de átélni annál rövidebb.

Az ember mindig tervez, és csak ritkán valósítja meg is. Viszont egy éve nekem valamit sikerült létrehoznom. Akkor még nem tudtam mi lesz belőle és egyáltalán mit is akarok én ettől az egésztől. 

Az írás számomra mindig is sokat jelentett. Kiadni magadból az érzéseket, problémákat, vágyakat, gondokat, úgy hogy továbbra is titkok maradjanak. Az írás sok mindenre megtanítja az embert, sok mindent ad és sok mindent elvesz. Mégis ahogyan itt ülök és letekintek az előttem lévő betűkre, amit nagyban csapkodok a klaviatúrámhoz passzoló körömlakkal kifestett ujjaimmal és jóleső érzés ölel körben. Háttérben a legújabb kedvencem adja az alaphangulatot és a külvilág pillanatok alatt megszűnik. A gondolataim sorra kellenek életre. Ez a világ, amibe belecsöppentem és már soha nem szeretném itt hagyni.

Mikor megírtam az első kis szösszenetemet, hiszen én csak így nevezem őket. Fogalmam sem volt miért is született meg és mit is akkor kezdeni vele. Ekkor már belecsöppentem a blogok világába, de csak, mint olvasó. A fejembe sokszor megszületett a gondolat én miért ne írhatnék, és miért ne hozhatnék létre egyet. Egy saját oldalt, ami az enyém és engem képvisel. Végül augusztus 24-én útjának indítottam. Istenem ez már egy éve!!!! Rohan az idő!!

Valami elkezdődött. Talán nem is találhattam volna jobb címet az első kis szösszenetemnek, de ha egyszer minden ott, akkor kezdődött el. 

Nem egy szokványos blog, nincsenek történeteim, nincsenek kritikáim. Csak én vagyok és a Forma 1. Amikor elkezdtem nem csak azokra a tényszerű dolgokra akartam támaszkodni, amit bárki elolvashat az interneten vagy az újságban. Létre akartam hozni egy különleges dolgot. Úgy érzem sikerült. Hiszen ez EGY KÜLÖNLEGES SZENVEDÉLY.

Miért ez a cím?? Mert nem sablonos és mindent kifejez, amit ez a sport számomra nyújt, hiszen a Forma 1 egy különleges autósport, ami 9 éve a szenvedélyem. 

Mikor posztoltam az legeslegelső írásomat, nem foglalkoztatott, hogy valaki veszi-e a fáradtságot és elolvassa. Akkor még csak egy dolognak számított a sok közül, de mára már többé nőtte ki magát. Ma már méltó helyen szerepel az életemben. Sokáig havonta csak egy posztom volt, de mára ez is megváltozott. Rengeteg ötletem született az elmúlt időszakban. Ilyen a rajongó szemszög és a csapatok nagyító alatt sorozatocska, amit imádtam csinálni. Viszont a háttérben készülnek a további tervek. A Forma 1 mindig tartogat újabb és újabb megírandó, és elgondolkodató dolgokat, amit szívesen boncolgatok én is, egy kicsit máshogy, egy rajongó szemszögéből.

Végtelenül boldog vagyok, mert a bloggal nagyon sok mindent kaptam. Szeretném megköszönni Alexának az állandó kommentjeit és ezen felül jobban is megismerhettük egymást. Nagyszerű lányra találtam, aki ugyanúgy rajong ezért a sportért, mint én. 

Köszönöm azoknak is, aki elolvassák, vagy néha belenéznek, mi a franc is történik itt. Nem fogok statisztikai adatokkal jönni, ez nem a számok világa. Ez itt egy különleges szenvedélynek a tárháza, azé a sporté, mely egyesek számára egy igaz szerelmet és egy fantasztikus világot jelent.

Akkor hát Boldog Születésnapot, kicsi blogocskám!!! A hétvégén pedig mindenki szurkoljon az ő kedvencének!!

2 megjegyzés :

  1. Szia Drága :)
    Egy év tényleg nagy idő, rengeteg mindent felölelhet :) Úgy látom majdnem egyszerre (4 nap eltéréssel) ünnepeljük az első évfordulót, ez tök jó :)
    Először is szeretnél gratulálni a blog fennállásának első szülinapjához, ha valaki akkor én most tudom, milyen érzés egy ilyen mérföldkövet megélni :)
    Kezdetben elég furcsán nézegettem, hogy ez miféle blog, aztán amikor történetet nem találtam rajta, elkezdtem elölről olvasgatni a szösszeneteidet, amiknek a sajátos hangvételében felismertem magamat és ezért fogott meg igazán a blogod :) Mert ahogy a te gondolataidat olvastam, úgy ismertem rá az enyéimre, és emlékszem ez annyira megmosolyogtatott, hogy el se akartam hinni, hogy van még olyan lány, aki ennyire fokozottan elmélyült és beleszerelmesedett ebbe a fantasztikus sportba :) Most is ugyanúgy meglepődtem az utolsó soraidon, amiket hozzám intéztél, mint amikor először rátaláltam a blogodra és elolvastam az első szavakat. Azt tudom írni, hogy a kommentjeimet mindig szívesen írom, nem kötelez semmi és senki, egyszerűen úgy érzem, hogy írnom kell valamit a saját gondolataimból :) Azt pedig én köszönöm, hogy megismerhettelek, mert én úgy érzem, hogy rád találtam, mint zokni a párjára így F1-rajongás terén :))
    Remélem még sok szép élményed lesz a bloggal kapcsolatban és azt is, hogy soha nem fog elmúlni ez a különleges szenvedély, mert ez a 'szerelem' túlzás nélkül egy életre szól :)
    Sok sikert a továbbiakban!
    Puszi :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!
      Már egyszer írtam, de most még egyszer. Végtelenül örültem a hozzászólásodnak, amit pont azután olvastam el, hogy Kimi kiesett.Nem volt elég a tudat hogy nem látom a futamot és még Kimi kiesése is elszomorított, de ezután elolvastam amit írtál és a napom máris jobb lett. Ez így van minden mondatodnál :)
      Azt olvasva, hogy eleinte furcsálltad az egészet érthető. Talán még én sem tudtam igazán hova is vezet az út. Csak elindultam rajta és elértem ehhez a mérföldkőhöz. S remélem az utam során sokszor fogok még találkozni vele és remélem te is, pár nap eltérésével, de ugyanazt az utat járjuk be. Két idegen, hasonló gondolatokkal egy bloggal kapcsolatban és majdnem egy időben elhatároz valamit. Az út pedig egymás felé vezetik őket.
      Zokni a párjára :DD imádtam a hasonlatodat, de valójában így van és nagyon remélem hogy nem csak a " szerelem" szól hosszú időre.
      Köszönöm és én csak ugyanezeket tudom kívánni neked is <3
      Puszi:*

      Törlés