Kellemes ünnepeket!!!

Kívánok mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet!

 

A végső hajrá…

Talán a bajnoki címet eldöntő végső ütközetre figyelnek leginkább az emberek egy F1-es szezon során. Hetek és napok óta még a csapból is az esélylatolgatások folynak. Ilyenkor mindenki mindent mond, mindenki a kedvence mellett kampányol, szinte néha úgy érzem magam, mint aki egy politikai választás kelős közepébe csöppent bele. Egy biztos a F1-et ekkor egy kegyetlenül feszült légkör lengi körül. 

Az esélyes pilótákra pedig rettenetes nagy nyomás nehezedik, mert itt vagy nyersz, vagy elbuksz. GYŐZTES  vagy VESZTES leszel. Amikor pedig a győztes pilóta áthalad, a célvonalon a szemekbe könnyek gyűlnek, csak nem mindegy, hogy az öröm vagy a bánat könnyei csillannak meg akkor az emberek szemében. Talán ez a F1 egyik legkegyetlenebb része. 

Az utóbbi években nem egy világbajnoki cím sorsa dőlt el az utolsó futamon s olykor az utolsó métereken. Elég csak Kimi Räikkönen (2007-es) vagy Lewis Hamilton (2008-as) illetve Sebastian Vettel (2010-es) győzelmére gondolni, mindegyik pilóta a végsőkig harcolva az utolsó utáni pillanatban, minden erejét összegyűjtve zsebelte be a bajnoki trófeát. S milyen győzelmek is voltak ezek? Olyanok, amire az emberek mai napig emlékeznek, hiszen egy Bajnoki cím sorsa dőlt el.

Mit jelent a világbajnoki cím megszerzése?

Elismerés és nem elsősorban a rajongóktól és a világtól. Elismerés a sporttól a teljesítményedért, azért hogy ebben az évben a legjobbat nyújtva te kerültél ki győztesként, a hosszú, fárasztó és rettenetesen nehéz küzdelmekből. Ezek mellet természetesen megkapod a világ elismerését is, te lesz a legújabb ünnepelt sztár, de azt minden pilóta tudja, a rajongók elismeréséhez nem kell világbajnoki címet nyerni. Ők akkor is tisztelnek, ha veszítesz, és ha ezt emelt fővel teszed, akkor a szemükben még nagyobb sztár, vagy mint a győztes.

Amikor ezeket a sorokat írom, már fény derült a 2012-es év Világbajnokság harcának végeredményére.2012.november 25 –én egy szoros küzdelem után újabb világbajnokot avatott a sportág. Talán szezon egyik legeseménydúsabb, kicsúszásokkal és balesetekkel is tarkított, rendkívül izgalmas verseny után a német pilóta, Sebastian Vettel bezsebelhette harmadik VILÁGBAJNOKI CÍMÉT.

Reménytelen csoda

„2007. október 21-én délután négy körül alapjában renget meg a világ..... „kedvenc újságcikkem bevezető része hűen tükrözi a valóságot.

Szerintem velem együtt minden Kimi rajongó hit abban, hogy ezen a napon tényleg egy csoda történik, de elég erős volt mindenki, hogy legyőzze a kételyeket és teljes mértékben bízzon a finn sikerében. Azon az estén minden fanatikus és talán olyanok is leültek a televízió képernyője elé, akiket nem érdekel az év más részében ez a sport. Aznap feszültség lengte körül a sportágat, feszült mérnökök, tervezők, rajongók és persze a pilóták, egy személy közülük azonban ezen a napon is különbözött. Egy tehetséges finn pilóta, aki alig pár napja ünnepelte 29. születésnapját, az esélytelenek nyugalmával készült erre a versenyre.

Talán aznap pont ez volt a nyerő, Ő nem vállalta túl magát, tudta mennyit bír el és hol vannak meghúzva a határai. Míg legnagyobb ellenfelei hibáztak, nem bírták el a rájuk irányuló figyelmet és a vele járó feszültséget. Hibák, melyek aznap valakinek fájdalmas kudarchoz vezettek, míg egy másik személy számára egy régóta dédelgetett álom beteljesülését hozta.

Élénken él emlékezetemben az a nap, mely a rajongók és Kimi számára ma már piros betűs ünnep. Ott térdeltem a szőnyegen összekulcsolt kezekkel és azért imádkoztam, hogy a 4-5 helyért versenyző két pilóta ne lökje ki egymást, és hogy ezen a versenyen elsőként leintve hosszú-hosszú küzdelmes évek után a F1 egyik legtehetségesebb pilótájának kikiáltott Kimi Räikkönen VILÁGBAJNOK legyen.

Nem tudom miért, de aznap meghallgatásra talált szurkolók ezreinek imája. Egy csoda és hatalmas szerencse kísérte útján aznap a finn pilótát. …..”aki aznap elmosolyodott, sőt - meg nem erősített –hírek szerint valaki még egy könnycseppet is látott a szemében. De ezt igazából már senki nem hitte el. Pedig aznap minden oka meglett volna rá.”Ám Kimi a tőle megszokott visszafogott örömködéssel vette tudomásul, hogy Ő 2007 Világbajnoka, vagy talán még Ő sem hitte el, hogy a lehetetlen abban a percben már igen is valósággá vált. A dobogón pedig már egy felszabadult ember állt, mert megcsinálta.   

 

Visszagondolva még mindig hihetetlenek tűnik az a nap, talán még ma sem igazán tudom elhinni, hogy sikerült. Mindössze 23 együléses autóverseny után, úgymond nevető harmadikként jött ki Hamilton és Alonso ádáz már-már sportszerűség határát súroló csatájából. A szezont végigkísérő botrányok után talán a sor igazságot szolgáltatott, és egy olyan pilótát segített a győzelemhez, aki minden elismerést megérdemel, és aki ha sírból is, de visszahozta Győzelmet. 
 

Kételyek, s megannyi kérdés áll még ma is megválaszolatlanul, de egyvalami biztos a világbajnoki címet senki sem veheti el Kimitől.

Ismerve ismeretlenül

Pilóták, autók és pénz. A legfontosabb alkotórészei a F1-nek. Hazudnánk azonban , ha azt mondanánk csak ennyiből áll. Mi lenne, ha hiányoznának a RAJONGÓK? Nincs olyan sport, amely életbe maradhatna az elkötelezett, fanatikus szurkolók nélkül, akik tűzön-vízen át követik kedvencüket. Legyen az egy személy vagy egy csapat. A szurkoló egy tökéletes visszajelzés.

A legnagyobb kérdés talán abban keresendő, hogy miért pont Ő?

Talán még magad sem tudod igazán megmagyarázni, miért pont arra a személyre eset a választásod. Ismered-e igazán? Igen, vágná rá bárki, de valóban mit is tudsz róla? Ismered az eredményeit. Olvasol róla az sajtóban. Csakhogy elegendő ennyi hozzá? Valóságos képet kapsz? Lehetséges, hogy a róla alkotott kép hamis, amit csupán média és a furfangos, pénzsóvár menedzserek akarnak elhitetni veled?

Vannak ellenben kivételek, akik önmaguk tudnak lenni egy ilyen nehéz és szörnyű világban,akik eredményeik ellenére is ugyanazok maradnak,akik voltak a legeslegelején. Nagyszerű és szerény emberek , annak ellenére ,hogy körülöttük minden megváltozott.

Talán pont ezért szeretem én Kimit, mert Ő az a személy, akit soha nem érdekel a körülötte zajló felhajtás. Ő ugyanaz, aki 2001-ben megjelent az autósport világában. Egy eszméletlenül tehetséges pilóta, hatalmas hírnévvel és felhajtással, de Ő mindenek ellenére ugyanaz a hallgatag, szerény finn maradt.

Megismeréséhez nem kell más ,csupán mögé nézel annak, ami a szemed elé kerül. Megtalálod az igazi mondanivalót abban, amit nyilatkozik, Látod abban a környezetben, amelyben ő is fesztelen lehet. Hiába a „Jégember” becenév, tudod, hogy Ő is egy ugyanolyan személy amilyen te vagy. Az olykor érzelemmentes álarc mögött pedig igenis egy érző ember él.

Lehet ismeretlenül is ismerni valakit?

Lehetséges csak ahhoz egy kismértékű vakságba kell kerülnöd,hogy semmiképpen ne befolyásolhassanak a felszínes dolgok. Tökéletesen megismerni ugyanakkor soha fogod, mert ehhez nagyon sok tényezőre van szükség. Gondolj csak bele, mennyi minden kell egy ember kiismeréséhez, mert valakit igazán csak akkor ismerhetsz meg, ha Ő is megengedi, hogy megismerd.

Harc a megérdemelt helyért…

Ahogy írtam semmi sem olyan, egyszerű és könnyű, ahogy mi azt oly sokszor elképzeljük. Nekem és vele együtt a szenvedélyemnek is ki kellett harcolnia a méltó helyét ebben a világban. A Forma 1-nek sikerült beférkőznie a tudatalattimba és ott egyre jobban eluralkodnia, ám ennek köszönhetően nekem is fel kellett vennem a harcot a körülöttem lévőkkel. Mivel ezt a sportot lehet imádni és az egekig magasztalni, de lehet a pokolba kívánni is. Minden ember más és mindenki mást lát meg benne. Vannak személyek, akik értelmetlen körözgetésnek tartják,- erre a szavakra azonban rajtam kívül több millió rajongó mordulna most fel egyszerre, mert mi egyáltalán nem így gondoljuk. -

Őszintén bevallva, eleinte lehet, hogy én is a kételkedő tömeg egyike voltam, de jött az az ominózus verseny és megváltozott valami. Valahol az agyam és talán a szívem egy kis szegletébe elraktározódott az a hihetetlen élmény, amit az a verseny nyújtott. Számomra a Forma1 ma olyan, mint a levegő, már nem lehet nélküle létezni. Befurakodott az agyam minden szegletébe, és irányítja az életemet. Kitölt egy hiányzó részt és teljessé tesz.

A Forma 1 világa az életemben fényt és tűzet hozott,(de talán ezért egy személy inkább a felelős.) Nézhetsz úgyis futamot, hogy szurkolsz az izgalmakért és a változatosságért, de semmi nem ér fel azzal, amikor egyetlen személyért dobog a szíved. Amikor érzed, hogy egy hibánál veled együtt több ezer rajongó szisszen fel, vagy amikor együtt örültök a győzelemért esetleg sírtok egy kudarc után.  A F1 nemcsak a legmagasabb technikai szintet és a több milliós befektetéseket jelenti, ennél sokkal több, csak meg kell látnod benne a „művészi lángot”

„Csakhogy nehéz úgy rajongani, hogy közben nem élheted ki az érzelmeidet. „

Hogyan jutottam el egy-két verseny megnézésétől a máig, amikor is már hétvégenként biztonságban van a televízió kapcsolója, amikor abban az órában csak én vagyok egyedül és a szenvedélyem. Nem zavar senki és elfogadják, amit imádok  és vele együtt a sok hóbortomat is elnézik. Nehéz, nagyon nehéz volt eljutni idáig, mert régebben rengeteg elítélést kaptam, azért mert F1 rajongó vagyok, de ma már találtam olyan barátokat, akikről tudom, hogy ugyan nincsenek oda a Forma 1-ért ,de meghallgatnak, mert  nekik az a legfontosabb hogy én boldog legyek, és ezért mindenben támogatnak,még ebben is. Amiért nagyon hálás vagyok nekik és persze a családomnak, akik mindig mellettem állnak, még akkor is, amikor hajmeresztő ötleteket találok ki .

Ezenkívül tudom,hogy ezzel sporttal életre szóló barátságok és kapcsolatok születhetnek, lerombolva akár országhatárokat,ellentéteket és olykor még nyelvi akadályokat is,mert lehetek egymásnak vadidegenek, de egy közös dolog mindig össze fog tartani benneteket. Rajongás egy kivételes személyért egy rendkívüli sportban. Soha ne felejtsd el azt , hogy mindig állnak melletted, még akkor is ,a te nem  tudsz róla.

Valami elkezdődött........

2005.május 29.

Sosem kedveltem előtte ezt a sportot, de ezen a napon elkezdődött valami új. Ültem a televízió előtt és átszellemülve néztem a sorsdöntő utolsó köröket. Szurkoltam egy addig nem igazán ismert személynek. Aznap valami olyat láttam meg e rendkívüli férfiban, amit szavakkal nem lehet tökéletesen kifejezni. Talán végtelen önuralom, fegyelem és higgadtság jellemezte akkor, amikor már mindenki tudta, hogy nagy a baj. A jellegzetes mondat, ami aznap hangzott el a szájából "Bejössz kereket cserélni?"  "NEM, még valami?"

Ez Ő, aki soha nem adja fel, Őt csak a technika tudja megállásra kényszeríteni. Sajnos e napon  nem volt elég erős ahhoz, hogy felülkerekedjen a technológián és  talán a sorson.

Egy kör volt még hátra, lélegzett fojtva vártam a kockás zászlót, de a futamon nem Őt intették le elsőként. Vége, ennyi. Aznap az a verseny nem az övé volt.  58 körön keresztül küzdött a győzelemért, de az utolsó kör mindent elvett tőle. A győzelem pedig az legnagyobb ellenfél kezében landolt. Kérdezhetjük, hogy hol ebben az igazság? Feltehetőleg választ  nem kapunk. Valamiért a sors ezt szánta számára. Ő elfogadta, mert el kellett fogadnia. Ám egyvalami biztos Ő nem hátrált meg, küzdött és erősebb lett bárkinél, mert Ő már megtanult egy nagyon nehéz feladatott, hogy néha VESZÍTENI is kell.

Talán a különös természete, talán a hatalmas akaratereje vagy érdekes  kisugárzás ösztönzött arra, hogy jobban megismerjem Őt.

Akkor ott, abban az órában és abban a percben megszületett számomra egy szenvedély, amely ma már életem része és talán nehezen is tudnék nélküle létezni. Ma már tudom, mi éltet több millió embert, ma már nekem is van egy személy, akit tisztelhetek, akit félthetek, és akiért rajonghatok.




Ám semmi se olyan egyszerű, mint ahogy azt elképzeljük. Minden célhoz egy rögös és nehéz út vezet. Egy szenvedélynek is harcolnia kell a megérdemelt helyért.....